Itt élünk, együtt, ebben az ezeréves, híres, ismert, adottságai alapján igazán élhető kisvárosban, amely szülővárosunk vagy városunk.

Élhető, hiszen van történelmi, kulturális, iskolavárosi, népművészeti múltja és jelene is, van fantasztikus épített környezete, szolgáltatásai, víz, villany, gáz…

De, amitől valóban igazán élhető és megélhető lenne, az az itt élő emberek közössége! Egy összetartó, egymás értékeit, érzéseit, tiszteletben tartó kisvárosi közösség, ami napjainkra eltűnt, átalakult, romokban hever.

Kasztokba tömörültünk, saját szabályokkal, célokkal, az ezekhez szükséges eszközökkel felfegyverkezve, kijelölt ellenséggel és ellenfelekkel. Észre se vettük, de előkerültek a virtuálisan magunkra és másokra aggatott narancssárga, vörös, nemzetiszínű (…) csillagok!

És ezek lettek a harag színei is! Már színekre haragszunk, színt utasítunk el, színre hallgatunk. Nem az embert látjuk, nem a mondandóját halljuk, nem a gondolatain gondolkodunk el, nem beszélgetünk, nem érdekel más véleménye, már csak színekben gondolkodunk!

A Szentháromság tér és az elkerülő út körüli vita mutatja meg legjobban ezt a magából kivetkezett, elembertelenedett állapotot, ezt a frusztráltságot, a józanság hiányát, a hőbörgést a megoldás keresése helyett. Mint ahogy megmutatkoznak azok is, akik a személyes (politikai?) ambícióik érdekében eszkalálni, kihasználni szeretnék a helyzet adta lehetőségeket az itt élő emberek és magának a városnak az érdekeivel szemben.

Nem! Nem mondhatjuk azt, hogy minden szép és jó, és nem lehetett volna másképp, jobban kezelni ezt az elhúzódó projektet.

De nem mondhatjuk azt sem kategorikusan kijelentve, hogy minden rossz és elfogadhatatlan!

Ne hibást, bűnbakot vagy bűnbakokat keressünk tehát! Előállt egy helyzet, amit nem eszkalálni kell, hanem megoldást kell találni és kihozni belőle a legtöbbet. Hiszem, hogy az illetékesek, akik feladata ennek a problémának a megoldása teszik a dolgukat és olyan, a többség és a város számára elfogadható megoldást találnak, amivel ez a helyzet egyszer és mindenkorra megoldódik.

Kedves Városom Minden Lakója!

Kimérgelődtük, kikiabáltuk magunkat. Most már koncentráljunk arra, hogy minden segítséget támogatást megadjunk azoknak, akik az elkerülő út kivitelezését feladatul kapják. Magam részéről mindenben számíthatnak rám, hisz a cél közös, hogy mihamarabb elkészüljön!

Gyermekeinkért unokáinkért a jövőnek épül szépül a városunk.

Kiböjtöljük, kész lesz, a miénk lesz, mert megérdemeljük!


Török Ferenc