„Bolond lyukból, bolond szél fúj!”

Akkor esik sok eső, amikor nem kéne, és akkor meg nem, amikor kellene.

A szél meg olyan erővel fúj szinte minden alkalommal, amilyennel régen csak a TV Híradóban találkozhattunk, akkor se nálunk, hanem máshol tombolt.

Legutóbb újra viharos erővel csapott le a városra szél tábornok. Fákat döntött ki, ágakat tört le, vezetékeket szakított el, kémények dőltek, cserepek röpködtek...

Életveszélyes volt kimenni a kertbe vagy az utcára.

Mit tesz ilyenkor a jó kalocsai? Bekuckózik, hallgatja a híreket, nézi a TV-t, felmegy a netre, a Facebookra, s virtuális katasztrófa turistáskodik.

Aztán beüt a krach, egyszer csak megszűnik a net-szolgáltatás.

Hívja a szolgáltatót. Foglalt. Foglalt. Foglalt...

Egyszer csak felveszik s bejelentheti, hogy nincs net, ez szörnyű, hogy képzelik, milyen már ez a szolgáltatás...

Nyugtatják, és közlik, hogy sok a bejelentés, igyekeznek.

Még jó, hogy a mobilok és a mobil net működik és lehet irkálni, kommentelni.

Természetesen felháborodva, mindenkit hibáztatva. Elvonási tüneteket produkálva szidalmaz, sérteget, felelősöket nevez meg, hol vannak ilyenkor a tűzoltók, a szolgáltatók, az önkormányzati képviselő, na és természetesen mit csinál ilyenkor a polgármester?! Szar ez a város, nem csinál itt senki semmit, nem lehet csinálni semmit el van b..va a hétvégje.... ontja mindezt a jó meleg szobából. 

Eközben a városban a tűzoltók házakra, autókra, járdákra dőlt fákat, ágakat takarítanak, megrongálódott tetőket javítanak.

Az áramszolgáltató emberei a leszakadt vezetékekkel birkóznak, igyekeznek a rendszert életben tartani, hogy legyen áram a kórházban, tudjanak fűteni, hogy elhárítsák az életveszélyt.

A kábelszolgáltatók emberei a megsérült vezetékeket javítják. Mindezt tomboló szélben, hidegben, esőben, testi épségüket veszélyeztetve, mert tudják: ez a dolguk!

Teszik mindenkiért, egyszóval értünk.

Érted?

Értünk! Érted is, aki a meleg szobából azon bosszankodsz, hogy már két órája nincs neted.

Nézz magadba, máskor meg, ha vihar van, legalább ki az ablakon!

Rajtad kívül mindenki tette a dolgát, ahogy tudott segített, hivatásból, barátságból, jó szomszédságból.

Ilyen esetekre teljesen nem lehet felkészülni, de ha megtörténik a baj, akkor teszik a dolgunkat. Ott kezdenek, ahol a legnagyobb a baj, s addig dolgoznak, amíg mindent meg nem oldanak.

Köszönet azoknak, akik irányították, szervezték és a legnagyobb köszönet azoknak, akik elhárították a veszélyt, az idő alatt, míg te a meleg szobában pufogtál!

Úgy látom a bocsánatkéréssel még adós maradtál.

Lájkolnám!


Török Ferenc