„Bolond lyukból, bolond szél fúj!”
Akkor esik sok eső, amikor nem kéne, és akkor meg nem, amikor kellene.
A szél meg olyan erővel fúj szinte minden alkalommal, amilyennel régen csak a TV Híradóban találkozhattunk, akkor se nálunk, hanem máshol tombolt.
Legutóbb újra viharos erővel csapott le a városra szél tábornok. Fákat döntött ki, ágakat tört le, vezetékeket szakított el, kémények dőltek, cserepek röpködtek...
Életveszélyes volt kimenni a kertbe vagy az utcára.
Mit tesz ilyenkor a jó kalocsai? Bekuckózik, hallgatja a híreket, nézi a TV-t, felmegy a netre, a Facebookra, s virtuális katasztrófa turistáskodik.
Aztán beüt a krach, egyszer csak megszűnik a net-szolgáltatás.
Hívja a szolgáltatót. Foglalt. Foglalt. Foglalt...
Egyszer csak felveszik s bejelentheti, hogy nincs net, ez szörnyű, hogy képzelik, milyen már ez a szolgáltatás...
Nyugtatják, és közlik, hogy sok a bejelentés, igyekeznek.
Még jó, hogy a mobilok és a mobil net működik és lehet irkálni, kommentelni.
Természetesen felháborodva, mindenkit hibáztatva. Elvonási tüneteket produkálva szidalmaz, sérteget, felelősöket nevez meg, hol vannak ilyenkor a tűzoltók, a szolgáltatók, az önkormányzati képviselő, na és természetesen mit csinál ilyenkor a polgármester?! Szar ez a város, nem csinál itt senki semmit, nem lehet csinálni semmit el van b..va a hétvégje.... ontja mindezt a jó meleg szobából.
Eközben a városban a tűzoltók házakra, autókra, járdákra dőlt fákat, ágakat takarítanak, megrongálódott tetőket javítanak.
Az áramszolgáltató emberei a leszakadt vezetékekkel birkóznak, igyekeznek a rendszert életben tartani, hogy legyen áram a kórházban, tudjanak fűteni, hogy elhárítsák az életveszélyt.
A kábelszolgáltatók emberei a megsérült vezetékeket javítják. Mindezt tomboló szélben, hidegben, esőben, testi épségüket veszélyeztetve, mert tudják: ez a dolguk!
Teszik mindenkiért, egyszóval értünk.
Érted?
Értünk! Érted is, aki a meleg szobából azon bosszankodsz, hogy már két órája nincs neted.
Nézz magadba, máskor meg, ha vihar van, legalább ki az ablakon!
Rajtad kívül mindenki tette a dolgát, ahogy tudott segített, hivatásból, barátságból, jó szomszédságból.
Ilyen esetekre teljesen nem lehet felkészülni, de ha megtörténik a baj, akkor teszik a dolgunkat. Ott kezdenek, ahol a legnagyobb a baj, s addig dolgoznak, amíg mindent meg nem oldanak.
Köszönet azoknak, akik irányították, szervezték és a legnagyobb köszönet azoknak, akik elhárították a veszélyt, az idő alatt, míg te a meleg szobában pufogtál!
Úgy látom a bocsánatkéréssel még adós maradtál.
Lájkolnám!
Török Ferenc