Kellően hatékony alaperőművek híján az ellátásbiztonság leginkább akkor kerülhetne veszélybe, amikor a rendszerterhelési csúcsok egybeesnek az úgynevezett „sötétszélcsend” jelenségével. Ez egyelőre főleg télen várható, amikor a napenergia eleve kevesebb, ugyanakkor a fűtési igények növelik a fogyasztást.

A „sötétszélcsend” az a jelenség, amikor tartósan felhős időben nincs elegendő napfény, így a naperőművek kapacitásával nappal is csak korlátozottan lehet számolni, és a szél sem fúj, amikor a szélerőművek akár energiafogyasztóvá is válhatnak, mert a vezérlő és biztonsági rendszereket, jelzővilágítást akkor is üzemeltetni kell.
Ilyenkor jutnak kiemelt szerephez az alaperőművek.

Friss rekord a fúziós eneriatermelésben

KÉSŐBB A FÚZIÓS ENERGIA HOZHAT MEGOLDÁST E TÉREN.

Ezzel kapcsolatban Kína épp a napokban ért el nagy áttörést: a híradások szerint: 1066 másodpercig „saját Napja” volt a távolkeleti országnak.
Az eddigi csak néhány másodpercig fönntartott fúziós kísérletek után ez óriási eredmény, több mint negyed óráig sikerült fenntartani a „végtelen energiával” kecsegtető láncreakciót.
Jó, de mi van, ha a sötétszélcsend tovább tart negyedóránál?

A mai reális alternatívák

A bíztató előrelépések dacára tehát a fúziós energiára épülő technológiára egyelőre várni kell. De addig mi legyen? Marad a gáz, az olaj, a szén és az atom.
A vízenergia síkvidéken nemigen jöhet szóba, a víz helyzeti energiájának hazánkban magaslati víztározók kialakításával az energia tárolásában juthat szerepe.

A gázerőművek előnye, hogy vízgőzön kívül „csak” széndioxidot bocsátanak ki, és jól szabályozhatóak. Ez utóbbi tulajdonságuk miatt a jövőben is építenünk kell rájuk, de önmagukban nem elegendőek, és számos érv int óvatosságra.
Hátrányait az Ukrajnában zajló háború fejleményei mutatták meg, kezdve az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantásával, legutóbb Zelenszkij önsorsrontó zsarolásával a gázvezetékek elzárása által, a kettő közt pedig a hektikus áremelkedésekkel. Ezt tetőzi, hogy a tárolókapacitásaink is korlátozottak. Tehát kizárólagos megoldást a gázerőművek sem jelenthetnek.

Az olajjal ugyanaz a gond, mint a gázzal, viszont ez amannál sokkal környezetszennyezőbb. A XIX. századi megoldásokra, mint a szén, barnaszén, lignit pedig ma már csak Európa csúcsállamában alapozhatnak jövőt, ott is csak a józanész teljes mellőzésével.
Tehát

NEM MARAD MÁS, MINT AZ ATOMENERGIA.

A vita eldőlni látszik

Hosszú évekig folyt zajos vita Paks 2, illetve általánosságban az atomenergia felhasználásának létjogosultságáról. Ez a vita világszerte nagy hullámokat vetett, Németországban oda vezetett, hogy le is állították az atomerőműveket.
Most már bánhatják, atomenergiából előállított áramot importálnak, és barnaszénből termelnek áramot, feladva a karbonlábnyom csökkentésének éppoly zöld célját, egyúttal kivéreztetve a híres német ipart.
A fogyasztás növekszik, és már tapasztalatok is mutatják, hogy egyes időszakokban az energiaigény sokszorosan meghaladhatja az aktuálisan eléhető megújuló energiaforrások mértékét – ezt hazánkban több eset is igazolta január folyamán.

Többszöri sötétszélcsend, terhelési csúccsal

Január 15-én 11 óra 45 perc körül megdőlt a 2024. november 22-én dél körül mért, addigi 7450 MW rendszerterhelési csúcs, a pillanatnyi terhelés több esetben a jelentősen meghaladta ezt az értéket. Az új történelmi rendszerterhelési csúcs értéke 7503 MW – derül ki Hárfás Zsolt eneriapolitikai szakértő blogján közölt bejegyzésből.

Ebből az import mintegy 2600 MW-ra adódott. Láthatóan a Paks II. Atomerőmű 2400 MW beépített kapacitására már most is égető szükség lenne.”Amint a szakértő írja, az adott időszakban

A HATALMAS IMPORT MELLETT A STABIL ÁRAMTERMELÉST A HAZAI ALAPERŐMŰVEK BIZTOSÍTOTTÁK.

A Paksi Atomerőmű teljesítménye 2054, a gázerőműveké pedig 1900 MW-ra adódott, a szén 261 MW-ot biztosított, tehát

AZ IMPORT, AZ ATOM, A GÁZ ÉS A SZÉN BIZTOSÍTOTTA AZ ÚJ CSÚCS IDEJÉN A SZÜKSÉGLET 91%-ÁT

– áll a bejegyzésben.
Eközben a 4030 MW ipari naperőművi kapacitásból a mért adatok alapján csak 368 (!) MW, a szélerőművek esetében a beépített 325 MW-ból 39 MW állt rendelkezésre. Az új rendszerterhelési csúcs is egyértelműen jelzi, hogy az alaperőművekre (atom, gáz) feltétlenül szükség van, mert

„AZ IDŐJÁRÁSFÜGGŐ MEGÚJULÓKKAL VALÓS ELLÁTÁSBIZTONSÁGOT NEM LEHET GARANTÁLNI”

– vonja le a konklúziót Hárfás Zsolt, aki pár nappal később arról adott hírt blogján, hogy a hidegebb idő beálltával újabb rendszerterhelési csúcs született: 2025. január 20-án 12 óra 15 perc körül 7663 MW értéken megdőlt a január 15-ei, történelmi mértékű rendszerterhelési csúcs.
A szakértő hozzáteszi: a valós hazai összes fogyasztás még nagyobb lehetett, ugyanis az adott időpontban a saját célra termelő ipari naperőművek becsült teljesítménye 46 MW, a háztartási méretű naperőműveké pedig 86 MW volt.

Az új csúcs 7663 MW-os értékéből az import mintegy 2816 MW-ra adódott, Paks II. Atomerőmű teljesítménye csak 2400 MW lesz. Eközben a Paksi Atomerőmű teljesítménye 2051, a gázerőműveké 1948 MW volt, a szén 250 MW-ot biztosított, így az import, az atom, a gáz és a szén az új csúcs idején már a szükséglet 92,3%-át biztosította, míg

AZ IDŐJÁRÁSFÜGGŐ MEGÚJULÓK KÖZÜL AZ IPARI NAPERŐMŰVI KAPACITÁS ALIG TÖBB MINT 5%-OS, A SZÉLERŐMŰVEK ESETÉBEN CSUPÁN 4%-OS TELJESÍTMÉNYEN „KETYEGETT”.

A beépített 4095 MW naperőművi kapacitásból 222, illetve a 325 MW szélerőműviből 13 MW állt rendelkezésre.

Ezért létszükség a Paks II. Atomerőmű mihamarabbi megépítése, a Paksi Atomerőmű további üzemidő-hosszabbítása, valamint az időjárásfüggő megújulók kiszabályozására új gázerőművek és szivattyús-tározós erőmű építése. Mindezek mellett fontos a tárolói kapacitások növelése és a megújulók szakmai racionalitásokon alapuló tovább fejlesztése is.– írja bejegyzésében a szakember.

Kép forrás: vecteezy.com