Mészáros István atya a szertartást követően elmondta: „Kalocsa-Negyvenszálláson idén is kora délutánra szerveztük a „jó termésért való ájtatosság”-ot. Ez a búzaszentelőnek is mondott szertartás minden esztendőben arra figyelmeztet bennünket, hogy mindaz, amit az év folyamán betakarítunk, nemcsak az emberi munka gyümölcse, hanem Isten bőkezű ajándéka is. A szentmise előtt alkalmas időjárásért és jó termésért imádkoztunk. Viseletbe öltözve, lobogókkal, „keresztaljában” érkeztünk meg a vetésbe, ahogy azt a régiek is tették, és a négy égtáj felé kimondva az evangélium szavait reméljük, hogy meghallgatásra találtunk a Mindenható Isten előtt." 

Idén nem voltak jelen nagygazdák, politikusok és vendégek, csak mi, akiknek még van élő hitük. Isten tudja, mióta végezzük ezt a szertartást és ameddig lehet, továbbra is ragaszkodunk hozzá. Családias, szép ünnepünk van, verőfényes napsütésben."

Kérdésünkre Dr. Mészáros István a búzaszentelés történetéről szólva elmondta:

Kevés helyen van szokásban, de még mindig tart a katolikus nép itt-ott búzaszentelő körmenetet a vetés megáldásáért, a jó termésért és a természeti csapások elhárításáért. A Magyar Katolikus Püspöki Kar hivatalosan évente négy könyörgő napot ír elő, ezek közül az egyik a búzaszentelés. A másik három pedig: a világbékéért, ez január 1-jén van, majd farsang vasárnapján a világ éhezőiért, és augusztus utolsó vasárnapján hálaadás a termés betakarításáért. Büszkén jegyzem meg, hogy a búzaszentelést mi itt Negyvenszálláson még mindig viseletben, kereszttel és lobogókkal végezzük a búzatábla előtt. És hogy miért szükséges imádkozni a jó termésért? A XXI. századi ember, és talán jobban a városi ember kevésbé érzi ennek az ájtatosságnak a fontosságát, mert bármikor bármit megkap, de a természet ritmusában élő ember tudja, hogy a jó termés mennyire ajándék. Mindent ki lehet számítani, de a természetet nem. A mezőgazdaság frissen tartja az élet misztériumjellegét a modern világban. Nem nagy örömmel, de tudomásul veszi a pénzvilág is, hogy a természetre bízni a termést, az bizony áldozatot kíván. Ha viszont nagyon belenyúlunk a természet rendjébe, az súlyosan visszaüt. Isten a természet rendjén keresztül visszaránt bennünket légvárainkból a valóság talajára, hogy a természet jelzéseiből olvassuk ki természetfeletti kötelességeinket. Valahogy úgy, ahogy a régiek tették. Beszédes jelei ezek az imádságok nagyszüleink, dédszüleink féltve őrzött imakönyveiben, amelyekben isteni segítséget kérnek esőért, tiszta időért. Jó lenne az ő lelkületüket újra megtanulni. Volt abban valamiféle alázat, a gondviselésre való ráhagyatkozás. És Isten akaratának elfogadása is…”– mondta Dr. Mészáros István, miután az elmúlt napok esőzései nyomán különösen szépen zöldülő búzatáblát megáldotta.