Leányfalusi Vilmos, Kalocsa város díszpolgára július 8-án  fejezte be földi szolgálatát, és visszaadta lelkét Teremtőjének a Kalocsai Kórházban kezelt, méltósággal viselt, hosszú betegség után.

Hamvait múlt péntek délután három órakor helyezték ravatalra a Nagyboldogasszony főszékesegyházban, majd négy órától dr. Bábel Balázs Kalocsa-kecskeméti érsek mutatott be koncelebrált gyászmisét lelki üdvéért. A mise után a templomot megtöltő gyászolók földi maradványait a kalocsai köztemetőbe kísérték, és végrendelkezése szerint ott helyezték örök nyugalomra.

Az Isten-ismerők ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok”– kezdte nekrológját Dániel próféta könyvéből vett idézettel Kiss István atya, hozzátéve: egy zenét tanító pap-tanártól és előadóművésztől köszönünk el, aki az örök igazságra tanította növendékeit és hallgatóságát, a zene nyelvén: ahogyan Ő megélte és átadta a liturgia zenei szolgálatát. Bár sokszor mondta, hogy nem ismeri a pedagógia módszertanát, de mégis elindított a zenei pályán olyan növendékeket, akik ma művészi és mesteri fokon a szent zene szolgálatát látják el – mutatott rá, majd Leányfalusi Vilmos tiszteletbeli kanonok, orgonaművész, főszékesegyházi karnagy, és főegyházmegyei zeneigazgató életét, pályáját ismertette, amit az alábbiakban kivonatosan adunk közre.

Leányfalusi Vilmos 1937. április 16-án, Kiskőrösön született pedagógus szülők második gyermekeként. Édesapja kántortanító volt Kiskőrösön, édesanyja tanítónő. Az édesapa megszervezte az énekkart, és az orgona építésének fő előmozdítója volt, az édesanya szeretett énekelni és tanult zongorázni, így, már 4-5 évesen találkozott a zenével, a zongorával és a templomi liturgiával.

Édesapja 1942-ben hősi halált halt a Don kanyarban – mindkettejük arcképét a kiskőrösi templom freskója őrzi. Az akkori plébános a plébánián adott lakhelyet a félárván maradt családnak. A kis Vilike mindennapos ministráns volt a templomban, és már akkor, feljárhatott gyakorolni az orgonához, közben zongora-órákra is járt.
Tízévesen már foglalkoztatta a papi hivatás gondolata. 1948-ban Kalocsára került az általános iskola 6. osztályába a híres Koszterszitz József pap-rektor, pedagógus-nevelő és író kezei közé, aki örök példa lett számára. Itt fegyelmezettséget, következetességet tanult, cserkész szellemben nevelkedett, ami kihatott egész életére. Itt alapozta meg pontosságát, precizitását, amely később a zenei szolgálatában is megmutatkozott.

Államosítások következtek, így kiskőrösről bejáró diákként végezte el a gimnáziumot az akkori I. István Gimnáziumban. Kalocsai évei alatt kiváló tanárok vették kézbe: Harmat Mária Gaudiósa és Léh Mária Maristella nővérek, akiktől zeneelméletet, összhangzattant és kántorságot tanult, Kiskőrösön pedig Wilhelmus Henry holland zongoraművész tanította.

Érettségi után jelentkezett papnövendéknek, és 1955-ben Szegedre került a szemináriumba. Ezekben az években Höchtl Margit művésztanárhoz járt zongorát tanulni. Ő orgonálta a közös szemináriumi vasárnapi szentmiséket Szegeden a Dóm orgonáján. Kispap évei alatt rendszeresen hazahívták Kalocsára a jeles ünnepekre orgonálni a Főszékesegyházba.

1960-ban Grősz József érsek szentelte pappá, majd 4 káplánév következett Nagybaracska, Bácsbokod és Csengőd falvakban. Lelkiismeretesen készült a hittanórák megtartására, helyi énekkarokat szervezett, kántorkodott, mindenben pontos és precíz volt - írták róla plébános főnökei.

Ez idő alatt magántanulóként Pestre járt az akkori zeneakadémiai tanárhoz Pécsi Sebestyénhez. Először havonta, majd Csengődről hetente járt Budapestre zeneelmélet és orgona órákra, már az zeneakadémiára való felkészülés jegyében. Felvételije azonban nem sikerült: bár

SZAKMAILAG JÓL MEGFELELT, DE MINT PAP RENDSZERELLENESNEK SZÁMÍTOTT, ÉS ÍGY NEM NYERHETETT FELVÉTELT.

Az Érseki Hatóságnak viszont tervei voltak vele: 1964-ben Kalocsára, a Főszékesegyházba helyezték kántor-káplánnak.

HAMVAS ENDRE ÉRSEK ÚR ÖSZTÖNDÍJASKÉNT A FŐEGYHÁZMEGYE PAPJAKÉNT RÓMÁBA KÜLDTE A PÁPAI ZENEAKADÉMIÁRA, ORGONÁT ÉS GREGORIÁN ÉNEKET TANULNI.

A római fölvételi olyan jól sikerült, hogy a hétéves képzésből a három év előképzőt elengedték, így a 4. évfolyamon kezdhette meg az Akadémiát 1965-ben orgona szakon.
1968-ban lejárt az ösztöndíja, haza kellett jönnie Kalocsára. A kisdiplomát megszerezve karnagy-káplán kinevezést kap a Főszékesegyházba. Elkezdődtek a munkás évek: énekkar újjászervezése, gyerekkórus megszervezése, és az orgona átépítésének tervezése Szigeti Kilián bencés atyával, valamint sok-sok gyakorlás.

1973-74-BEN SIKERÜLT ÚJRA RÓMÁBA MENNIE ÉS BEFEJEZNI TANULMÁNYAIT. ORGONA ÉS GREGORIÁN ÉNEKBŐL MAGISZTRÁTUSI FOKOZATOT SZERZETT.

A diploma évében

ÖSZTÖNDÍJAT NYERT PIERRE COCHEREAU IMPROVIZÁCIÓS KURZUSÁRA NIZZÁBA, A NYÁRI AKADÉMIÁRA.

Ez volt a zenei tanulmányok csúcsa, ahogy ő maga fogalmazott, és itt szilárdult meg a francia orgonazene iránti szeretete is.
Hazatérve orgonálással, énekkari munkával, kántorképzéssel, az orgona átépítésének tervezésével és a kápláni feladatok ellátásával folytatta szolgálatát.
1986-ban a bajai kántorképző tanfolyam igazgatója lett, közben a főszékesegyházi orgona újkori első nagy átépítését megtervezi és felügyeli barátjával, Koloss Istvánnal, a budapesti Szent István Bazilika orgonaművészével.

Érseki tanácsosi kinevezést kap, majd 1988-ban munkája elismeréseként Dankó László érsek úr tiszteletbeli kanonokká nevezi ki.
Az 1990-es évektől a Főszékesegyház, felújítás miatti bezárásának idejéig

ÉVENTE TÖBB 10.000 TURISTÁNAK MUZSIKÁLT. HÚSZPERCES ORGONA-BEMUTATÓIVAL, ÖREGBÍTETTE AZ ÉRSEKI SZÉKVÁROS HÍRÉT VILÁGSZERTE.

A testvérvárosi szereplések az énekkarral Németországban és Franciaországban, az ország számos templomában orgonakoncertekkel, az egyházmegye plébániáinak ünnepein az énekkarral szerepelve végezte szolgálatát.

Felvételei:

• Első nagylemeze 1991-ben jelent meg Francia orgonamuzsika címmel.A

• A pápalátogatás emlékére az Improvizáció mesterei hangszalagon közreműködött, Gergely Ferenc és Koloss István orgonaművészekkel közösen.

• 2005-ben Bach és francia szerzők orgonaművét játszotta CD lemezre.

• 2007-ben, az orgona újabb átépítésekor a hangszer új játszóasztalt kapott Karnagy úr 70. születésnapjára. Ez alkalomból újabb CD lemez került kiadásra, amelyen magyar népénekekre improvizált.

• 2010-ben aranymiséje alkalmából az 50 év alatt játszott orgonaművekből még egy ünnepi CD jelent meg előadásában.

A MAGYAR KORMÁNY 2012-BEN „MAGYAR ARANY ÉRDEMKERESZT” KITÜNTETÉSBEN RÉSZESÍTETTE, MAJD 2015-BEN „BÁCS-KISKUN MEGYE MŰVÉSZETI DÍJAT” VEHETETT ÁT.

80 évesen agyi katasztrófa érte, felépülve, kissé lassabban, tovább folytatta zenei szolgálatát. 2019-ben Prokop Péter-díjat kapott, és 2020-ban „Kalocsa Város Díszpolgára” lett. 2022 őszén elvesztette testvérét, ami lelkileg mélyen érintette, és a hozzá közelebb állók látták, hogy testi ereje is kezd fogyatkozni.

2022-BEN A KARÁCSONYI KONCERT VÉGÉN EGY ÓRIÁSI IMPROVIZÁCIÓVAL LEPTE MEG A HALLGATÓSÁGOT A MEGTELT FŐSZÉKESEGYHÁZBAN.

Akkor még nem tudhattuk: ez volt utolsó nagy, nyilvános koncertje. Március 7-én egy baleset érte otthonában, amely súlyosnak bizonyult. Négyhónapos, alázattal és türelemmel viselt szenvedés után július 8-án a kalocsai Szent Kereszt Kórházban visszaadta lelkét a Mennyei Atyának, hogy immár az örökkévalóságban zengesse a mennybéli orgonát és dallal dicsérje az Isten Fiát.

LEMONDOTT SZŰK CSALÁDJÁRÓL, ÉS HELYETTE NAGYOBB CSALÁDOT KAPOTT: HŐN SZERETETT ÉNEKKARÁT, AZ ÉVEKIG MŰKÖDŐ GYEREKKÓRUST, ÉS SOK-SOK KÁNTORKÉPZŐS NÖVENDÉKET.

Szerette hazáját!

Amikor egy külföldi katedrálisba, Dél-Olaszországba Amalfiba, orgonista-állás meghívást kapott, nem fogadta el.

Szerette Kalocsát, amelyhez 1948-tól kötődött és 1964-től állandó lakója volt, ezért visszamondta az esztergomi Bazilika karnagy-orgonista állásajánlatát, valamint az Egyetemi templom orgonista és a Központi szemináriumi énektanári felkérését is.

Szerette Kiskőröst is, és soha nem tagadta meg gyökereit.

A Gondviselés ajándéka volt számára, hogy

HAT ALKALOMMAL PÁPAI MISÉN: KARÁCSONYI, HÚSVÉTI, ÉS SZENTTÉ-AVATÁSI SZENTMISÉKEN ORGONÁLHATOTT.

A római intézet szervezésében Nyugat-Európában tanulmányi körúton vehetett részt híres katedrálisok orgonáit fölkeresve, és a Szentföldre is ellátogathatott.

Szakmailag igen magas színvonalú kottatárat és zeneszobát rendezett be az orgona mellett, a karzaton. Soha nem jött haza úgy a nyári szabadságáról, hogy ne hozott volna 1-2 kottát a gyűjteményébe.

A kis tudás büszkévé teszi az embert, a nagy alázatossá”– jellemezte összefoglalva Leányfalusi Vilmost Kiss István, végül köszönetet mondva mindazoknak, akik élete végén viselt szenvedései idején támaszai, segítői, ápolói, gyógyítói voltak, majd a nekrológot Szent Márk evangélistától vett idézettel zárta:

Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az Evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet.”Ámen!