A június 3-án délelőtt 11 órakor kezdődött ünnepség a Himnusz közös eléneklésével vette kezdetét, majd a konferansziéként is közreműködő Kállai Sándor, a rendezvényt szervező Kalocsai Innovációs és Közművelődési Központ (KIKK) munkatársa szavalta el Reményik Sándor Eredj, ha tudsz! című versét.

A továbbiakban Buzogány Szabolcs mondott beszédet.

Így készülünk szelíd háborúra,
Mindig magunkért, soha mások ellen,
Sót párolunk, és vásznakat szövünk,
S míg kisebbítnek, lassan megnövünk”

– idézte Dsida Jenő Tükör előtt című versét mottóként Buzogány Szabolcs, majd fölidézte: 103 éve, a trianoni békeszerződés aláírásával országunk történelmi területének kétharmada és magyar lakosságának egyharmada idegen hatalmak fennhatósága alá került. A korabeli európai nagyhatalmak államunkat életképtelenségre, nemzetünket az önmagától való elidegenedésre ítélték. 1920. június 4-én Rakovszky István házelnök országgyűlési beszédében azt mondta: „a kényszer hatása alatt ezt az úgynevezett békekötést aláírjuk. De a lehetetlen dolgokra senki sem kényszeríthető (…).”

A XX. század tragikus lehetetlenségeit a magyarság önmagából erőt merítve élte túl, nemzetünk csak ez által tudta megőrizni államát és lelki egységét. E megtartó erő forrása a nemzeti összetartozásunk tudata”– jelentette ki a szónok, majd a nemzeti összetartozás napjáról elmondta, arra azért épp e napot jelölték ki, mert sem a bennünk mások által táplált bűntudatra, sem az önmagunkon elhatalmasodó sérelmi tudatra nem lehet jövőt építeni a XXI. században.
Ellenben

Amíg a magyarság egészében megvan az összetartozás tudata, az egymásért érzett felelősség, az önző egyéni érdekek és anyagi javak hajszolása helyett a nemzet érdekeiért vállalt szolgálat, addig ez a nemzet erősödik.”– mondta Buzogány Szabolcs, ugyanakkor arra is rámutatott: a történelem során minden bennünket legyőző, nagy ellenfelet túléltünk. Úgy vélte: nem róható föl egy nemzetnek, ha nem tiporja sárba, nem feledi saját történelmét, hanem méltósággal visszaemlékezik, és ha együtt gyászol, vagy példát merít, tanul múltjából.

Olyan alkalomból vagyunk együtt, amit rajtunk, magyarokon kívül nem érthet meg senki. Az új nemzetpolitikai elvek alapján született ünnep értelmetlenné teszi a „határon túli” és a „határon inneni” jelzőket, hiszen csak egy magyar világ, csak egy magyar nemzet van, s

MINDEN MAGYAR FELELŐS MINDEN MAGYARÉRT!

Trianon árnyékában élve feledjünk el minden személyi sérelmet, pártoskodást és nyújtsunk testvérkezet mindenkinek, aki szívében ésszándékában magyar, még akkor is, ha nézeteink sok mindenben nemegyeznek”- idézte Wass Albert szavait, majd a történelmi tényeket ismertetve elmondta:Trianonban hárommillió magyar embert fosztottak meg azon jogától, hogy eldönthesse, kivel akar együtt élni a szülőföldjén, megkérdezésük nélkül a fejük fölött léptették át az országhatárokat, és taszították őket az emberi méltóságukat mai napig korlátozó kisebbségi sorba.
E tények napjainkra vonatkozó tanulságaként rámutatott:

VANNAK, AKIK EURÓPA MINDEN NEMZETÉT MEG AKARJÁK FOSZTANI AZON JOGUKTÓL, HOGY ELDÖNTHESSÉK, KIVEL AKARNAK EGYÜTT ÉLNI A SZÜLŐFÖLDJÜKÖN.

Vannak, akik az európai nemzetek megkérdezése nélkül az illegális migráció eszközével akarják átalakítani az európai térséget.”

Ezzel szemben úgy vélte:

Az előttünk álló időkben a nemzeti összetartozás, nem csak a magyarság, hanem minden európai nemzet, ezáltal pedig az egyenjogú európai nemzeti államok együttműködésére épülő Európai Unió számára is nélkülözhetetlen erőforrást jelenthet.”EURÓPA NEM A NEMZETI ÉRDEKEK ÉS ÉRTÉKEK FELSZÁMOLÁSÁVAL, HANEM CSAK AZOK HARMONIZÁLÁSA RÉVÉN TUD TALPON MARADNI A VILÁGHATALMI KÜZDELMEKBEN.

Mi, magyarok, az első világháború legnagyobb vesztesei 103 esztendő után ugyanazt kívánjuk az egykori győzteseknek, mint önmagunknak: józan nemzeti öntudatot és nemzetközi együttműködésre nyitott cselekvőképes nemzeti államot.”Az Ukrajnában zajló háborúról elmondta: annak nyomán valószínűleg százezer alá csökken a kárpátaljai magyarság lélekszáma, és szülőföldjükön folyamatos atrocitások és jogszűkítő intézkedések érik őket Ukrajnában, korlátozzák a nyelvhasználatot és eltávolítják jelképinket.

Buzogány Szabolcs szólt a polgári, keresztény Kormánynak a nemzet egyesítése, az elszakított nemzetrészek megmaradásának elősegítése érdekében tett erőfeszítéseiről, mint például a vállalkozások támogatása, gazdasági fejlesztő programok, óvoda és iskolafejlesztések és -építések, családsegítő intézkedések és beiskolázási támogatások, amelyek mind nagyon sikeresen segítik a szülőföldön való megmaradást, és – mindenek előtt – a határon túli magyarok számára, öntudatot és erőt adó magyar állampolgárság megadását.

Életem talán legcsodálatosabb, élménye, leggyönyörűbb büszkeségérzése akkor töltötte be szívemet, amikor először testvérem állampolgársági eskütételén lehettem ott, ezután következett az enyém és a többi családtagomé”– osztotta meg személyes élményét a szónok, hozzátéve: nekik még magyar nyelv és irodalomból, történelemből vizsgázniuk kellett.

Büszkén esküdtünk a Magyar Alkotmányra , ezt mindmáig így is gondoljuk, így próbálunk élni, és, ha kell, életünket is adjuk magyarságunkért”– mondta, hozzátéve: mindmáig féltve, büszkén őrzi a honosítási okiratát.
A határon túliak román-, szerb-, szlovákként megbélyegzését fájlalják, de már együtt tudnak vele élni, ellenben az érzés , hogy az anyaország őket is egyenrangú polgárnak tekinti, örökké a legszebb marad, még, ha sokan tesznek is arról, hogy ez ne így legyen.

Minden valamire való „határtalan” magyarnak ez többet ér mindennél.”Szólt továbbá a Határtalanul kirándulások és a csíksomlyói zarándokutak nemzetépítő jelentőségéről, majd az összetartozás napja kapcsán óvott a befelé forduló önsajnálattól:

Mindenkori feladatunk az emlékezés. Az élők feladata az emlékezés. Azoké, akiknek van múltjuk, történetük, történelmük is. Az emlékezés önismeretre késztet bennünket. Van hazánk. Nem vagyunk jöttmentek, megtűrtek, valamilyen állampolgárságú magyarok, nem vagyunk kisebbség. Országalkotó nemzet vagyunk. Ne jajgassunk balsorsot emlegetve! (...) Fontos hangsúlyozni: a nemzeti összetartozás emléknapja nem gyásznap, még ha szomorú időponthoz kapcsolódik is. E napon éljük át együtt, határon túli és anyaországi magyarok, az összetartozás örömét, és ne felejtsük Babits Mihály szavait: „Ha hazád volt az marad örökre”Egy gondolat erejéig tisztelgett nemzetünk hősei előtt is:

E napon hálával, elismeréssel és köszönettel tartozunk mindazon honfitársainknak, akik az elmúlt évszázadban – éljenek bárhol a Kárpát-medencében vagy a nagyvilágban ‒ életüket áldozták magyarságukért, vagy életük munkáját szentelték a magyar nemzeti összetartozás megőrzésére és erősítésére.”FOGGAL-KÖRÖMMEL RAGASZKODJUNK AZ EDDIG ELÉRT EREDMÉNYEK MEGTARTÁSÁHOZ , AZOK GYARAPÍTÁSÁHOZ!

- bíztatott, majd figyelmeztetett is:

AZ ÁRULÁS, AZ ÉRDEKTELENSÉG A HÁTTÉRBEN LESELKEDIK, UGYANÚGY MINT 103 ÉVVEL EZELŐTT.

Végül arra fölvetésre, hogy ha a szülőföldön való boldogulásról beszél, akkor én miért itt, Kalocsán áll az ünneplők előtt, és nem Segesváron vagy bárhol Székelyföldön. Erre Tamási Áron szavaival felelt: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”

Ahol vagyunk, ott kell megtalálni feladatunk, ott kell hasznosak legyünk a társadalomnak, a hazának, a magyarságnak. Nekem még van feladatom Kalocsán is.”– mondta Buzogány Szabolcs, majd beszédét így zárta:

„ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT, ÉS MINDEN MAGYAR EMBERT!”

Az ünnepi beszédet követően az Országzászló emlékmű lábazatán Kalocsa Város Önkormányzata nevében koszorút helyezett el dr. Filvig Géza polgármester, Simon Zoltán alpolgármester, dr. Kiss Csaba jegyző, valamint az ünnepi szónok Buzogány Szabolcs István. Ezt követően a megjelentek virágokat helyeztek el a koszorú mellé, majd az ünnepség a Szózat közös eléneklésével zárult.