Az előzményekről szólva Szabóné Lantos Andrea elmondta:
A most feltárt, terepbejárással és műszeres leletfelderítéssel megkutatott területen a múzeummal szerződésben álló fémkeresősök találták meg az első bronztárgyakat. A szántóföld tulajdonosával együttműködve, a termés betakarítása után kezdődött meg a leletmentés, július hónapban. Az ásatás során egy középső bronzkori temetőrészlet került elő. Korábban ezen a területen még nem végeztek ásatásokat, ám mint emlékezetes, a közelben, mintegy öt éve a kalocsai és a bajai régészek az úgynevezett Dusnok-Garáb lelőhelyen találtak egy középső bronzkori, halomsíros kultúrához köthető sírt. Az ebből előkerült tárgyak a kalocsai múzeumban láthatók.

Nemrégiben a bajai múzeum munkatársai Sükösd határában tártak fel hason korú temetőt, melynek leletanyaga a bajai Türr István Múzeum állandó kiállításában megtekinthető.

Sajnálatos módon a bátyai temetőrészlet több sírja vélhetően a mezőgazdasági művelés következtében megsemmisült, és az agyagos föld következtében az emberi csontok is nagyobb részt elporladtak, mégis jelentősnek mondható a leletanyag.

A bátyai feltárt leletek azt valószínűsítik, hogy a közelben körülbelül egy tucatnyi házból álló falu is állhatott. Az itt élő emberek jellemzően földműveléssel, állattartással foglalkoztak. A későbbi korokban is megtelepültek itt az emberek, erre utalnak azok az Árpád-kori kerámiatöredékek, érmek, amit ezen a területen gyűjtöttek a régészek. Az egyik szelvényben egy Árpád-kori kutat is feltártak, melyből kerámia, állatcsont és őrlőkő-töredékek kerültek ki.

Műszeres leletfelderítés során előkerült egy bronzlemezből készült öv, amit spirális mintákkal díszítettek. A több mint háromezer éves női sírból bronzból készült karperecek, gyűrű, úgynevezett ciprusi tű, a férfi sírból egy díszített kard maradványa, markolatvég került elő– mondta Szabóné Lantos Andrea.

A kalocsai régész fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a helyi múzeum szakemberei mellett Pásztor Emília régész és a bajai Türr István Múzeum szakemberei is részt vettek a leletmentésben, a munkát a „közösségi régészet” keretében önkéntesek is segítették. Mint elhangzott: a bátyai leletek a kalocsai múzeumba kerülnek. A területen egyelőre nem folytatják az ásatásokat, de amint pályázati lehetőség nyílik rá, folytatódhat majd a munka.

Szabóné Lantos Andrea azt is megosztotta velünk, hogy a Viski Károly Múzeumban szeptember 16-án nyílik az a kiállítás, amelynek tárlóiban a bátyai leletanyag már a nagyközönség számára is látható lesz. A múzeum életében a szeptember más szempontból is fontos, ugyanis a hónap második felében kezdődik az ásatás Harta- Miklapuszta határában, amelyről ugyancsak beszámolunk.

Bronzkor
A bronzkor az emberiség őstörténetének az a szakasza, amikor a kő mellett már a rezet, de főleg bronzot (réz és ón ötvözete) is használtak az eszközök, fegyverek, ékszerek nyersanyagául.
A Közel-Keleten és Egyiptomban már a Kr. e. 4. évezredből maradtak fenn réztárgyak (például rézeke), de a puha rezet hamarosan (Kr. e. 3. évezred elején) felváltotta a bronz – olvasható a Keresztény bibliai lexikonban.
Európában kb. egy évezreddel később terjedt el a réz használata (Kr. e. 3. évezredben), s ennek megfelelően a bronzé is.
A bronzkort három korszakra szokás osztani: korai-, középső-, és késői bronzkor.
A bátyai leletek a középső bronzkor végére tehetők.