A húsvét egyben a nagyböjt végét is jelenti. Ilyenkor került az ünnepi asztalra a sonka, a tojás és a torma, amelyeket sok családban meg is szenteltek. A hagyomány szerint a családfő mindenkinek adott az ételekből: először a tormát kóstolták meg, Krisztus szenvedéseire emlékezve, majd a főtt tojást. A szentelt étel maradékát sem dobták ki: a sonka csontját például gyümölcsfára akasztották, hogy bő termést hozzon, a morzsákat pedig a tyúkoknak adták, hogy jól tojjanak.

A húsvéti ételeknek szimbolikus jelentésük is van. A bárány az áldozat és Krisztus jelképe, a tojás az újjászületést, az élet megújulását szimbolizálja, a piros tojás színe pedig Jézus kiontott vérére emlékeztet. A sonka a böjti időszak után vált az ünnep fontos ételévé, míg a tormának a néphit szerint gonoszűző ereje volt.

A húsvéthoz több régi népszokás is kapcsolódott. Ilyen volt például a húsvét hajnali Jézus-keresés, amikor a hívek Krisztus feltámadását jelképesen keresve indultak útnak. A Székelyföldön a búzába rejtett Krisztus-szobrot kellett megtalálniuk a résztvevőknek. A tavasz érkezését ünnepelte a zöldágjárás is: a lányok kettes sorban haladva, felemelt kezeikből „sátrat” formálva énekeltek végig a falun, miközben a természet megújulását köszöntötték.

Forrás: Hobbikert

Borítóképünk illusztráció (vectzeezy.com)