A bigorexia, más néven izomdiszmorfia, abban különbözik az anorexiától vagy a bulimiától, hogy az érintett fiatal nem túl nagynak, hanem túlságosan véznának látja magát – még akkor is, ha valójában sportos testalkatú.

A bigorexiás fiatal a tükörben nem reális képet lát. Belső kényszere hajtja, hogy még többet eddzen, még szigorúbb étrendet kövessen, még nagyobb izmokat építsen”

– magyarázzák a szakemberek.

Ez a testképzavar oda vezethet, hogy a tinédzser napi több órát tölt a konditeremben, szorong, ha kimarad egy edzés, szélsőséges diétát tart, és akár veszélyes étrend-kiegészítőkhöz vagy tiltott szerekhez nyúl.

A túlzott fizikai megterhelés sérüléseket, a fehérje-túlfogyasztás pedig hosszú távon szervi károsodást okozhat. Súlyosabb esetben anabolikus szteroidok használata is előfordulhat, ami szív- és májkárosodáshoz, hormonális zavarokhoz vezethet.

Szülőknek különösen fontos a figyelem:

ha a gyerek állandóan a külsejével foglalkozik, szorong, ha edzés marad ki, vagy szélsőséges étrendet követ, érdemes nyílt beszélgetést kezdeni vele. A támogató légkör, az önbizalmat erősítő hobbik és szükség esetén a szakemberhez fordulás segíthet a probléma kezelésében.

A bigorexia nemcsak a testet, hanem a lelket is rombolja: aláássa az önértékelést, szorongást, depressziót és elszigetelődést okozhat.

A megelőzés kulcsa a nyitottság és az, hogy a fiatalok reálisabb képet kapjanak arról: az értékük nem a bicepsz méretén múlik.

Forrás: sassy.hu

Borítóképünk illusztráció (vecteezy.com)