A kokárda eredete a francia forradalom idejére vezethető vissza, amikor a különböző politikai és társadalmi csoportok színes szalagokat viseltek a ruhájukon, hogy kifejezzék hovatartozásukat. Ez a szokás Európa-szerte elterjedt, így Magyarországra is eljutott.

Az 1848-as forradalom idején a magyar nemzeti színek – a piros, a fehér és a zöld – kerültek a kokárdára. A legenda szerint az első magyar kokárdát Petőfi Sándor felesége, Szendrey Júlia készítette, amelyet a költő március 15-én tűzött a kabátjára.

A forradalom napján a pesti események során a kokárda gyorsan a nemzeti összetartozás és a szabadság jelképe lett. A márciusi ifjak és a forradalom támogatóinak többsége viselte, ezzel is kifejezve a változás iránti vágyat és a nemzeti függetlenség melletti kiállást.

Azóta a kokárda a március 15-i megemlékezések elengedhetetlen része. Az ünnepségeken, iskolai rendezvényeken és városi programokon sokan viselik, így tisztelegve az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt.

A kis nemzeti szalag ma is emlékeztet arra a napra, amikor a magyarok a szabadságért, a függetlenségért és a sajtószabadságért álltak ki.